Egyedi és megfizethetetlen

2013. nov 21.



Egy varrógép, jó adag kreativitás, némi vállalkozó kedv, a szájhagyomány, no meg a közösségi oldalak nyújtotta marketinglehetőségek leleményes kiaknázása, és máris kész a saját ruhaüzletünk. A hobbiból idővel sikertörténet is válhat, ahogyan az olyan márkák esetében, mint a NON+ vagy Nanushka is történt, ám a különlegességnek vásárlói szemmel néha túl nagy ára van. Hogy valójában mire is számítanak a vevők a konfekción túl? 500 nőt kérdeztünk a ruházkodásról, kiegészítőkről és az egyedi tervezésű divatcikkekkel kapcsolatos véleményükről, tapasztalataikról.
Van, akinek szükséglet, van akinek hobbi, egyesek kitűnnének a tömegből, mások szerint a kevesebb több: az öltözködés sok más mellett érdeklődés, ízlés, és úgy tűnik, legfőképpen nem ruha-, hanem pénztárcaméret kérdése. A mindenki számára elérhető fast fashion üzletek például rendszeres leárazásaikkal és a mindig olcsó basic darabokkal ma már gyakorlatilag bárki igényeit kielégíthetik, de azért legyünk őszinték: melyik nő ne örülne egy lelkesen irigy „De jó, hol vetted?” típusú kérdésnek? Vannak persze más, talán ennél is gazdaságosabb alternatívák, ha az ember úgy érzi, egy rongya sincs.

Árcímke teszi a ruhát
Ilyen, pénztárcabarát megoldás lehet például az internetes vásárlás, ahol ‒ bár próbafülke nélkül –mind használt, mind pedig új darabok széles választéka érhető el, s a szemfülesek akár még a szállítási költséggel együtt is jóval kevesebbet fizethetnek a csomag átvételekor, mint egy teli shopping bagért egy plázában.

Komótosan változó gardróbok
A magyar internetező nők több, mint fele számára a ruhavásárlás kérdése félévente, vagy ritkábban válik aktuálissá, valamivel kevesebb, mint egyötödük azonban legalább havonta áldoz új darabokra. Táskát, bizsut, kiegészítőket ennél jóval ritkábban vásárolunk, a híres-hírhedt női „cipő mánia” mítosza pedig szintén gyenge lábakon áll a világháló női használóit tekintve: 75% félévente, vagy ritkábban néz új lábbeli után.

Az első számú beszerzőhely a magyar internethasználó nők számára mégsem a világháló: noha 17%-uk rendelt ruhaneműt az elmúlt fél évben, kétharmaduk így is a mára már szinte az olcsó szinonimájává vált kínai üzletekben szerzi be ruhái, cipői, kiegészítői legalább egy részét. Az alkalmanként vitatható hitelességű márkanevekkel felcímkézett termékeket forgalmazó ázsiai boltok mellett a turkálók is rendkívüli népszerűségnek örvendenek ‒ itt kitartó kutakodás után ugyan, de kevésből is lesz mit akasztani a szekrénybe. A jóval változatosabb árszintek közt mozgó plázák és butikok, valamint a piacok csak ezek után következnek a sorban a shoppingkörutak során.

Online inkább az újat: webáruházból 16% rendel kisebb-nagyobb rendszerességgel divatcikket, míg online piactereken mindössze 1% vásárol ilyen jellegű terméket.

Aranyat érő ötletek
A turkálók mélyén rejlő kincsek, esetleg a konfekciódarabok ügyes párosítása persze hozhatnak némi üdeséget a hazai boltokban kapható felhozatallal szemben, ám az igazán egyedi mégis az, ami biztosan nem köszön szembe az utcán. Minden ötödik 18‒75 év közötti hazai internetező nő vásárolt már készítőtől ruházati terméket vagy kiegészítőt.

A hazai internethasználó nők 11%-a vásárolt már kreatív ismerősétől ruhát, vagy kiegészítőt.

További 15% nyitott az ilyen termékekre, eddigi hezitálásukat elsöprő többségben anyagi okokkal magyarázzák, s a további indokok között szerepel még, hogy az ilyen ruhákhoz, kiegészítőkhöz valamivel nehezebben, több utánajárással lehet hozzájutni ‒ illetve, hogy még nem találták meg a megfelelő forrást. A saját készítésű termékektől azonban az alacsony ruházkodási büdzsével rendelkező hazai internetező nők kétharmada inkább elzárkózik, s nem annyira a divat iránti érdektelenség vagy a beszerzés nehézkessége miatt, sokkal inkább XS-es pénztárcájuk okán.

Az ellenérvek után kevés meglepetéssel kecsegtet, amit az egyedi készítésű divatcikkek különböző szempontok alapján történő 100-as skálán való értékeltetése során tapasztaltunk: legerősebbnek a „drága” jelző bizonyult. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy a magyar nők nem elégedettek az ilyen termékek ár/érték arányával, hiszen a magas árfekvés mellett a jó minőséget és a különlegességet tartották igaznak leginkább ezekre a portékákra. A szóban forgó divatcikkekkel kapcsolatos attitűdöket vizsgálva pedig egy ennél is árnyaltabb kép rajzolódik ki: a különlegesség – energiabefektetés szempontjából is ‒ sokba kerül ugyan, de nem feltétlenül van rá szükségünk, hiszen az uniformitás mégsem annyira zavaró, az egyediség és a trendiség fontossága pedig fej-fej mellett végzett a divatos vélemények versenyében.

„Köszönöm, csak nézelődök”
A borsos árakra való hivatkozást még valami indokolhatja, ez pedig az egyedi divatcikkek készítőinek meglehetősen szűk körű ismertsége. Azzal együtt, hogy jó néhány kezdeményezés időközben már márkává nőtte ki magát ‒ ami gyakran együtt jár azzal, hogy egy-egy ruhadarab árából a kínai áruházban egy egész szezonra is felszerelkezhetnénk ‒, a még kisebbet álmodók megfizethetőbb darabjairól jóval kevesebben szereznek tudomást. Az ilyen tervezők, készítők vagy brandek spontán említései között ugyan valamivel több hazai tervező neve szerepelt (20%), ám ezek ismeretének hiányában az említések csaknem egyötöde valamilyen világmárkára vonatkozott, 66% pedig egyáltalán nem tudott ilyen tervezőt említeni. S noha minden internethasználó magyar hölgy megfordult már olyan helyen, ahol találkozhatott egyedi készítésű termékekkel, a különleges divatalternatívákat bemutató rendezvényeknél jóval népszerűbbek az inkább kézműves termékeket felvonultató vásárok.

Azoknak a homemade divatcikkeknek, melyek hobbiszinten készülnek, vélhetőleg mindig akad majd egy üres vállfa alkotóik ismeretségi körében, a „befutott” készítők termékeinek vásárlóközönsége azonban valószínűleg még jó darabig az a divatra rendkívül nyitott, ám igen szűk réteg marad, aki tud és hajlandó áldozni alkotásaikra. A nagy többségnek, akik önként vagy kénytelen-kelletlen maradnak a konfekciónál, saját fantáziájukra kell hagyatkozniuk, ha igényük van saját stílus kialakítására, s eközben az uniformitás mégis kevésnek bizonyul számukra.
Keret kezdete
Az adatok forrása az NRC 500 fő megkérdezésével, a 18-75 éves magyarországi női lakosság körében készült kutatása. Az adatfelvétel 2013. augusztusában zajlott.
Keret vége

Slezsák Csilla

Posted by NRC Marketingkutató in : Egyéb, Nincs hozzászólás a(z) Egyedi és megfizethetetlen bejegyzéshez

Szóljon hozzá!

You must be logged in to post a comment.

Kapcsolat

NRC Kft. 1034 Budapest, Kenyeres utca 28. www.nrc.hu

piackutatas@nrc.hu
Facebook Twitter

Küldjön üzenetet nekünk!